Az alapfokú művészetoktatási intézményben folyó kamarazene / társasének–tanítás – különösen a nem zenei pályára készülő tanulók esetében – az oktató–nevelő munka egyik legfontosabb tevékenysége.

A kamarazenei attitűd elsajátításához szükséges, hogy a tanuló rendelkezzen olyan személyes (fizikai és érzelmi), hangszeres és vokális kompetenciákkal, melyek nélkül a közösségi zenélés hatékony elsajátítása nem képzelhető el.

A kamarazene tantárgy alá tartozik a 2 fő feletti, tetszőleges összeállítású hangszeres és/vagy vokális szólamokból álló együttes.

A kamarazene főtárgyként az alapfokú hangszeres vagy vokális évfolyamok elvégzése után, de kötelezően választható, vagy választható tantárgyként is tanulható.

A kamarazene tanítás célja feladatai:

Adjon lehetőséget a zene aktív művelésére és a kamarazene–irodalom megismerésére.

Képezzen a közösségi együttmuzsikálásra érzékeny, önálló zenei elgondolással bíró, alkotó muzsikusokat.

A kamarazenéléshez nélkülözhetetlen figyelemmegosztó és alkalmazkodóképesség fejlesztésével járuljon hozzá a tanulók személyiségének, egyéniségének formálásához.

Használja ki az együttmuzsikálás közösségformáló erejét, növelje a tanulók egymás iránti felelősségérzetét, használja ki a társas muzsikálás által nyújtott biztonságérzetet a szorongó tanulók gátlásainak feloldására.

Fejlessze a zenei hallást, az intonációs készséget, alakítsa és tudatosítsa a kamarazenei hallás fontosságát.

Gyakoroltassa rendszeresen a laprólolvasást, törekedjék a zenei anyag folyamatos, kottahű, zeneileg igényes megszólaltatására.

Tanítsa meg a tanulókat tájékozódni a partitúrában.

A tananyag megválasztásával a lehetőségekhez mérten igyekezzék sokoldalú képet adni az eltérő létszámú és hangszerösszeállítású együttesekről. Törekedjen a művek által a kamarairodalomban fellelhető zenei stílusok, műfajok lehető legszélesebb spektrumából választani.

Készítse fel a tanulókat amatőr kamaraegyüttesben való közreműködésre, tegye képessé őket a kamarazene önálló művelésére, a szólamok önálló, technikailag és zeneileg igényes elsajátítására és megszólaltatására.

Fejlesztési feladatok:

A kamarazene–oktatásban az évfolyamok fejlesztési követelményei a résztvevők egyéni tudásszintjétől, a hangszeres / vokális szólamok adott tanévre vonatkozó összeállításától függenek ezért minden kamaracsoportra érvényes, éves szintekre lebontott fejlesztési követelményeket nem lehet megadni.

Az alábbiakban a fejlesztési feladatokat a kamarazenélésre jellemző ismeretek és készségek szerint csoportosítva soroljuk fel, avval, hogy a képzés során ezek kialakítása és szintjének fejlesztése a képzés célja:

A társas muzsikálás gyakorlati ismeretei:

• belső hallás
• Beintés–leintés
• Közös levegővétel és intés
• Az „avizó” fogalma, sebességének tempó–meghatározó szerepe
• Intés felütéssel való kezdésre
• Lassítás, gyorsítás jelzése az intések sűrítésével, ritkításával, az alapegység megváltoztatásával
• A kamaraegyüttes elhelyezkedésének szempontjai
• A kottaállványok megfelelő magassága.

A kottaképre vonatkozó ismeretek:

• Tájékozódási pontok: zifferek, ütemszámozás, betűjelzések
• Generál szünet, tacet, több ütemes szünetek jelzése
• Vi–de jel
• A másik szólam apró kottával történő megjelenése
• Játék partitúrából.

A hangolással, intonációval összefüggő ismeretek:

• A hangolás módja az adott hangszer sajátosságaiból kiindulva
• A saját hangszer és a kamarapartnerek hangszerének hangolása (C–hangolású illetve transzponáló jellege.)
• Transzponálás, a transzpozíció fogalma
• A saját hangszer és a kamarapartnerek hangszerének intonációs és egyéb jellemzői
• A vokális intonációban a temperált hangszerekhez való alkalmazkodás elsajátítása
• A vokális intonáció és az adott előadóterem akusztikai kapcsolata
• A hangológép jelzései.

Ritmikai tudnivalók:

• Izo és hetero ritmikus játék szólamon belül és a szólamok között A hemiola értelmezése, játékmódja.
• Ütemmutató nélküli kotta, bonyolult átkötött ritmusok, komplementer ritmusok.

A zenei stílusokra, műfajokra vonatkozó ismeretek:

• A játszott művek formája, harmóniai világa
• A játszott művek elhelyezése a zenetörténetben
• A disszonancia–konszonancia fogalma, felismerése, megvalósítása
• Homofon zene
• Polifon zene
• Izoritmikus zene
• Kánon, imitáció, fúga
• Cantus firmus
• Consort–muzsika
• A leggyakoribb reneszánsz, barokk és klasszikus tánctételek, táncpárok (pavane–gaillarde, gavotte, saltarello, intrada, rigaudon, sarabande, musette, bourrée, menüett stb.)
• Ellenszólam
• Basso continuo
• A kamarazene–irodalom leggyakoribb műfajai: triószonáta, fúvósötös, vonósnégyes, stb.
• A kortárs zene által használt kottagrafikus jelek zenei jelentése.

A kamarazenei játékkal összefüggő képességek, készségek fejlesztése:

• Lapról olvasás
• A belső hallás fejlesztése
• Intonációs készség
• intonációs készség
• Az improvizációs készség fejlesztése (reneszánsz és barokk művekben, jazz–zenében)
• A figyelem megosztása a saját és a többi szólam, illetve az összhangzás közt.
• Alkalmazkodás a hangképzés, dinamika, karakter, stílus stb. terén