NÉPI HEGEDŰ

A népi hegedűtanítás feladatai:

A hegedű főtárgy tanításának célja olyan zenészek képzése, akik képesek a magyar népzene hangszeres darabjait a zenei hagyományokhoz hűen, hitelesen, stílusosan megszólaltatni hangszerükön.

A program ismertesse meg a tanulókkal:

A program ismertesse meg a tanulókkal

Képezzen a közösségi együttmuzsikálásra érzékeny, önálló zenei elgondolással bíró, alkotó muzsikusokat.

• a hegedű akusztikai sajátosságait,
• a hangszer hangolását,
• a hangszer és a vonó felépítését, részeit,
• a hangképzés főbb fiziológiai törvényszerűségeit,
• a megfelelő vonóvezetést, balkéz–technikát,
• a kezek pontosan összehangolt mozgását.

Tanítsa meg a tanulókat a hangolási és a legalapvetőbb hangszer–karbantartási feladatokra.

Ismertesse meg:

• Tájékozódási pontok: a hegedű alkalmazási területeit a magyar népzenei hagyományban,
• a különböző tájegységek jellemző tánctípusait, táncait, az ezekhez kapcsolódó dallamanyagot és hangszeres zenét,
• hangszerük jellegzetes, hagyományos repertoárját, ennek irodalmát,
• a program elvégzéséhez szükséges hangszertechnikát,
• azokat a jellegzetes hangszertechnikákat, amelyekkel a hegedű a magyar népzene sajátos előadásmódjának megfelelően (jellegzetes hangképzés, hangsúlyozás, ritmizálás és díszítés, ezek általános és különleges formái) szólaltatható meg,
• a magyar népzenére jellemző és a népi hegedűjátékban előforduló improvizációs módszereket
• a prímás szerep feladatait,
• a tanult dallamanyag kíséretmódját és annak kíséretét (hegedűn vagy kontrán),
• a különböző tájegységekre jellemző hagyományos vonós együtteseket (bandákat) és ezek hangzását.

A hangolással, intonációval összefüggő ismeretek:

• A hangolás módja az adott hangszer sajátosságaiból kiindulva
• A saját hangszer és a kamarapartnerek hangszerének hangolása (C–hangolású illetve transzponáló jellege.)
• Transzponálás, a transzpozíció fogalma
• A saját hangszer és a kamarapartnerek hangszerének intonációs és egyéb jellemzői
• A vokális intonációban a temperált hangszerekhez való alkalmazkodás elsajátítása
• A vokális intonáció és az adott előadóterem akusztikai kapcsolata
• A hangológép jelzései.

A képzés alapozza meg és fejlessze a tanuló formaérzékét, zenei képességeit (hallását, ritmusérzékét, zenei emlékezetét, érzékenységét a dinamika és a hangszín változásaira, stílusérzékét, zenei képzelőerejét) és zenei kifejezőkészségét.

NÉPI BRÁCSA

A brácsatanítás feladatai:

A népi brácsa főtárgy tanításának célja olyan zenészek képzése, akik képesek a kárpát–medencei magyar és nemzetiségi népzene hangszeres darabjait a zenei hagyományokhoz hűen, hitelesen, stílusosan megszólaltatni mind a (klasszikus) 4–húros, mind a (főképpen erdélyi) 3–húros brácsán.

A népi brácsa oktatási terve – lehetőség szerint – a népi hegedű és népi bőgő/cselló oktatási tervéhez igazodik.

A tanuló ismerje meg:

• hangszere hangolását, felépítését, részeit,
• a vonós hangszercsalád többi tagját,
• a különféle ritmusképletekhez szükséges vonóbeosztást,
• a különböző tájegységek jellemző tánctípusait, táncait,
• a táncházi gyakorlatban legnépszerűbb tájegységekhez kapcsolódó dallamanyagot és hangszeres zenét,
• a tánczenei folyamatok szerkezetét, zenei tartalmát, a régi és új stílusú táncok zenéjének jellegzetességeit,

a tánchoz nem kapcsolódó szokásdallamokat és alkalmi hangszeres darabokat,

a szükséges zeneelméleti fogalmak gyakorlati alkalmazását a brácsák különféle fajtáin (funkciós rend, harmóniák, szekvenciák stb.),

hangszere múltját, fajtáit, elterjedését a magyar nyelvterület különböző vidékein, a jelentősebb zenekarokat és muzsikus egyéniségeket, zenészcsaládokat.

Alakítson ki:

• könnyed hangszerkezelést, a kezek pontosan összehangolt mozgását,
• helyes test–, hangszer– és kéztartást a hagyományokhoz igazodva,
• ra rendszeres társas muzsikálásra.

NÉPI CSELLÓ - BŐGŐ

A bőgő/cselló tanításának céljai, feladatai:

A népi bőgő/cselló főtárgy tanításának célja olyan zenészek képzése, akik képesek a kárpát–medencei magyar és nemzetiségi népzene hangszeres darabjait a zenei hagyományokhoz hűen, hitelesen, stílusosan megszólaltatni – az egyes tájegységeken kialakult tradícióknak megfelelően – 3 húros (bélhúros) nagybőgőn; 4 húros (fémhúros) nagybőgőn, illetve csellón.

A népi bőgő oktatási terve – lehetőség szerint – a népi hegedű oktatási tervéhez igazodik és párhuzamosan halad a népi brácsa tantervével.

A tanuló ismerje meg:

• hangszerei felépítését, részeit, hangolását,
• a vonós hangszercsalád többi tagját,
• hangszere múltját, fajtáit, elterjedését a magyar nyelvterület különböző vidékein, a jelentősebb zenekarokat és muzsikus egyéniségeket,
• a Kárpát–medence jellemző magyar és nemzetiségi tánctípusait, táncait,
• a különféle tánckíséretekben alkalmazandó ritmusképletekhez szükséges egyszerű és összetett vonásnemeket, pengetési módokat
• a táncházi gyakorlatban legelterjedtebb tájegységekhez kapcsolódó dallamanyagot és hangszeres zenét,

a tánczenei folyamatok szerkezetét, zenei tartalmát, a régi és új stílusú táncok zenéjének jellegzetességeit,

a tánchoz nem kapcsolódó szokásdallamokat és alkalmi hangszeres darabokat

a szükséges zeneelméleti fogalmaknak (funkciós rend, harmóniák, basszusmenetek stb.) az egyéb kísérőhangszerekkel (kontra, brácsa, cimbalom) együtt történő gyakorlati alkalmazását a nagybőgőn, illetve csellón.

Alakítson ki:

• természetes hangszerkezelést, összehangolt jobb–és balkéz mozgást,
• a hagyományokhoz igazodó, ugyanakkor saját adottságainak is megfelelő, helyes és hatékony test–, hangszer– és kéztartást,
• a vele együtt muzsikáló kísérőhangszerekre is figyelemmel bíró rögtönzési készséget.

Fordítson figyelmet:

• a céltudatos gyakorlási módszer kialakítására,
• a különböző vonásnemek és a pengetett játék elsajátítására,
• a lapról olvasási készség mellett a memorizáló képesség, valamint a rögtönzőképesség fejlesztésére,
• a rendszeres zenekari muzsikálásra.

Tanítsa meg a tanulókat a hangolási és a legalapvetőbb hangszer–karbantartási feladatokra.

Váljon nyitottá más népi hangszerek, más népek zenéje, más zenei műfajok, művészeti ágak iránt.

NÉPI TEKERŐ

A tekerőtanítás feladatai:

A tekerő tanterv alapvetően a magyar paraszti hagyományra épít. Ennek megfelelően a törzsanyag túlnyomórészt a tekerő ismert elterjedési területéről származik (Csongrád és Bács–Kiskun megye egésze, valamint Pest és Jász–Nagykun–Szolnok megye déli része). Az e területről származó dallamkincs alkotja hangszerünk magyar zenei anyanyelvét. Ennek tanításában–tanulásában az eredeti gyűjtések, hang– és videofelvételek játsszák a főszerepet.

Ezen túlmenően a tanuló kapjon átfogó képet a magyar népzene egészéről, a hangszeres zene–tánc–népszokások–hagyományok összefüggésrendszeréről. A program célja továbbá, hogy a tananyagon keresztül megvilágítsa e hangszer szerepét az európai műveltség fejlődésében. Ennek megfelelően lehetőséget biztosít a régi zenében, európai népzenében, klasszikus zenében történő elmélyedésre is.

A program eredményes megvalósításának alapfeltétele, hogy az oktatás magyar rendszerű tekerőn történjen. A magyar hangszerek ugyanis több, nagyon fontos alkatrészben eltérnek más instrumentumoktól: a klaviatúra alapvetően más, a recsegőszerkezet egyedi, a kottaház szélesebb, a kerék és a hajtókar átmérője jóval kisebb.