ISKOLÁNK NÉVADÓJA
Erkel Ferenc
Erkel Ferenc (Németgyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.) magyar zeneszerző, karmester, zongoraművész és sakkmester, a Pesti Sakk-kör első elnöke.
Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte, de alkalmilag vezényelt is, és a zeneszerzéssel is megpróbálkozott. Pesten 1834-ben mutatkozott be, majd a következő esztendőben véglegesen ott telepedett le. Két éven át a Pesti Városi Német Színháznál, valamint a Budai Magyar Színjátszó Körnél dolgozott karnagyként. 1837-ben a Pesti Magyar Színházhoz, a későbbi Nemzeti Színházhoz került előbb ügyelői, majd első karmesteri minőségben. Itt mintegy három évtizeden át munkálkodott.
1840-ben írta meg első operáját, a Bátori Máriát. A szövegkönyv szerzője Egressy Béni, aki ezután egészen haláláig (1851) segítőtársa volt operaszerzői munkájában.
1844-ben megnyerte a Kölcsey Himnuszának megzenésítésére hirdetett pályázatot.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után a főváros hangversenyéletének fellendítésén fáradozott.
Vezetésével alakult meg 1853-ban a Filharmóniai Társaság, amelyet számtalan esetben vezényelt.
Bánk bán című operáját, amely egyben pályájának csúcsát is jelentette, 1861-ben mutatták be.
Apja, Erkel József tanító és egyházi karnagy.
Nagyváradon, majd Pozsonyban tanult. Zenei tanítómestere Klein Henrik, kiváló képzettségű pozsonyi muzsikus. 17–18 éves korában házi zenetanárnak Kolozsvárra szerződött, itt került kapcsolatba Ruzitska Györggyel, Erdély zenei életének vezéralakjával.
Zenei pályáját zongoraművészként kezdte, alkalmilag azonban vezényelt és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. 1834-ben mutatkozott be Pesten először, a következő esztendőben pedig véglegesen ott telepedett le.
Két éven át a Pesti Városi Német Színháznál, valamint a Budai Magyar Színjátszó Társaságnál működött mint karnagy. 1837-ben a Pesti Magyar Színházhoz, a későbbi Nemzeti Színházhoz került első karmesteri minőségben, ahol mintegy három évtizeden át zenei vezető és irányító szellem volt.
Aktív kapcsolata a színházzal a zeneszerző érdeklődését is a színpad felé irányította. 1840-ben elkészült első operája, a Bátori Mária. A szövegkönyv szerzője Egressy Béni, aki ezután egészen haláláig (1851) hasznos segítőtársa operaszerzői munkájában. 1844-ben mutatták be a Hunyadi László c. operát (ugyancsak Egressy szövegével). A Kölcsey Himnuszának megzenésítésére hirdetett pályázatot Erkel Ferenc szerzeménye nyerte meg; Himnuszát mindmáig magáénak vallja a nemzet.
1868-ban az Országos Magyar Daláregyesület vezető karnagyává választotta; új tisztsége jó néhány kórusmű megalkotására késztette.
Zenepedagógiai téren is vezető szerephez jutott.
Közreműködött a Zeneakadémia megalakításánál (1875), amelynek ezután tíz éven át igazgatója és zongoratanára.
Az 1884-ben megnyíló Operaház főzeneigazgatói címmel tisztelte meg. 1888-ban 50 éves működése alkalmából ünnepelte a főváros, majd 1890-ben 80. születésnapján utoljára lépett pódiumra a Filharmóniai Társaság hangversenyén.
Erkel Ferenc a magyar zenei romantikának Liszt mellett a legjelentősebb képviselője. Nevéhez fűződik a magyar nemzeti opera megteremtése.
Nyugati, elsősorban olasz és francia operai mintákra támaszkodva, a 19. századi magyar verbunkos zenének mély átélésével, kifejezési lehetőségeinek megfinomításával és kiszélesítésével sikerült viszonylag egységes nemzeti operanyelvet kialakítania.
Mint karmester és szervező egyéniség rendkívül sokat tett a főváros zenei életének felvirágoztatása érdekében.
Emlékére 1952-ben állami díjat alapítottak, mellyel évente (április 4-én) kiemelkedő magyar zeneműveket és zenetudományi munkákat jutalmaznak.
Művei
Operák:
